Az ismertető elég halovány formában, de megtalálható "a játékról" címszó alatt.
A Star Stable 2 életem második "komolyabb" számítógépes játéka volt, komoly alatt pedig azt értem, hogy nem ilyen egy-két szintes rövid akármi és nem is társas játék.
A játékról
Nemrég az emlékek felelevenítése végett ismét levettem a polcról és játszottam vele, ami persze nem volt túl hosszú idő, mivel a játék önmagában elég unalmas, legalábbis azok számára az, akik hozzám hasonlóan jobb szeretik, ha történik is valami és van mit csinálni. Ebben a játékban viszont mindössze négy dolgot csinálunk, egy gyakorlatilag végeláthatatlan körben:
- Takarítunk/ápolunk
- Edzünk
- Versenyzünk és
- Postást játszunk
Mindegyikért mást- és mást kapunk, de elég gyatra felhozatalban. Az istállókban lévő lovak gondozásáért kapjuk az istállópontokat, amikből aztán felszerelést, lóételt, vagy akár egy új lovat vehetünk. Utóbbiért azonban keményen meg kell dolgoznunk, ha valami komolyabb teljesítményű lóra vágyunk, ugyanis feladatonként 45 istállópont jár. Egy komolyabb ló pedig 4-5 ezerbe is kerülhet és közben még valamiből gondoskodnunk kell a már meglévő lovunkról és magunknak is meg kell venni a szükséges felszereléseket. Egyik sem olcsó mulatság. Az edzésért nem jár más, csak pár dicsérő szó, ami jól esik, de lássuk be: a karakterünk ettől nem fog gyorsabban fejlődni. A versenyekért természetesen érem jár, de értelem szerűen csak akkor, ha teljesítettük a követelményeket. Ezeket leszámítva postásként működünk a játékban, ahol a különböző karaktereknek viszünk üzenetet vagy ajándékot egyiktől a másiknak. Az ajándék esetében még oké, de elég érdekes, hogy üzenetet küldözgetnek velünk, mikor elvileg vannak kommunikációs eszközeik...
De öröm az ürömben, hogy ezen üzenetek átadásáért legalább kapunk némi tapasztalatot a szint fejlődéshez.
Grafika
Már elsőre sem tetszett a grafikai kivitelezés, pedig akkor még a számítógéphez is csak annyira értettem, hogy tudtam, mivel kell bekapcsolni és hogyan kell kikapcsolni... Alapjaiba véve borzalmas az egész. Talán a lovakra figyeltek oda a leginkább, de még azok se nyernének meg egy szépségversenyt.
Ezzel a két képpel már mindent el is mondtam a játék rajzolásáról és színezéséről...
A másik, nem éppen óriási probléma, de legalább akkora mértékben idegesítő, hogy a karakterünk akármit csinál, azt vagy jó fél méterre teszi az adott objektumtól vagy élőlénytől. Példa: Almozás közben a trágyától olyan két-három karnyújtásnyira lapátol és a végén, a tőle fél centire lévő lócitrom csak úgy eltűnik... (WTF?! 0.O)
Ezen kívül a mozgás terünk is eléggé korlátozott, tehát aki unalmában hegyet akar mászni, az tegyen le erről az elhatározásáról, mert a kijelölt úton kívül máshol nem igen lehet közlekedni.
Viszont, hogy ne csak szidjam a játékot, van egy-két jó pontja is a dolognak:
- Vannak napszakok.
- Az ember lovaglás közben szinte úgy érzi, hogy valóban egy lovon ül.
De sajnos itt ki is merültek a jó dolgok és csak a rosszak maradnak. Összességében ez egy, az idő elütésére alkalmas játék vagy arra jó, ha már olyan szinten unatkozik az ember, hogy a semminél még ez is jobb. Persze akik szeretik a lovakat, illetve az olyan játékokat, ahol kevés a teendő, azok imádni fogják ezt a játékot, még a pocsék kivitelezések ellenére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése